Amennyiben nem a fentebb leírt tünetrôl (pótcselekvésrôl) van szó, úgyis önmagától elhagyja a gyerek ezt a fajta tevékenységet, és figyelme más jellegű teljesítmény felé fordul. Ellenkezô esetben viszont szakemberhez kell fordulni.

A nemi különbség a gyerekeknek nem magától értetôdô. A felnôtt világ hatására rejtélyként éli meg. Kimondott, de gyakran rejtett félelmet, szorongást okoz a fiúk-lányok nemi különbsége. A kislányok olyasmiket képzelnek, hogy péniszük elveszett, vagy büntetésbôl elvették tôlük. A kisfiúk pedig azt az ijesztô következtetést vonják le, hogy ha a lányoknak elvették, levágták, akkor ez esetleg velük is megtörténhet. Amikor a gyerek felfedezi az anatómiai különbségeket a fiúk és lányok között, eljött az idô, hogy errôl beszéljünk velük, de ne minimalizáljunk ("attól a kis virslitôl eltekintve ugyanolyan vagy, mint a bátyád..."), hanem inkább hangsúlyozzuk a különbséget. Amerikai vizsgálatokból az is kiderült, hogy ha a gyerekeket a lehetô leghamarabb megtanítjuk arra, hogy a "fiúság" és "lányság" meghatározói a nemi szervek, akkor kevésbé fogják elfogadni, hogy a kultúra nemi szerepei megváltoztathatatlanok, így nemi identitásuk is biztosabb alapokra állhat.

Az óvodáskorú gyermek egy idô után azt is érzékeli, hogy az anyja nemcsak az övé. Észreveszi, hogy a szülei között más jellegű érzelmi kapcsolat van, mint közte és a szülei között. Ezt a furcsa helyzetet nevezte el Freud ödipális konfliktusnak, ami abból áll, hogy a gyerek elkezd "szexuális jellegű" érzéseket táplálni az ellenkezô nemű szülôvel szemben, és féltékennyé válni az azonos nemű szülôre. Ezt a konfliktust azzal oldja fel, hogy azonosul az azonos nemű szülôvel utánozva annak viselkedését, attitűdjeit, tulajdonságait. Fontos folyamat ez a nemi szerep tanulásában!

Az ilyen korú gyerek nem csak a szüleivel, nemcsak a saját nemiségével van elfoglalva, hanem saját kortárscsoportjával is intenzíven foglalkozik. Ennek a kornak a jellemzô játéka az un. szerepjáték. Ezek közül kettôt emelnék ki, ami témánkhoz szorosan kapcsolódik: a "papás-mamás"-t és a "doktorosdi"-t, mivel ezeknek a játékoknak rejtett szexuális színezete van. A gyerekek szeretik egymás testét is vizsgálgatni, s mivel ebben a korban már érzik, hogy ez valami nem kívánatos dolog, az "új" játékokkal alibit találnak ezekhez a tevékenységekhez. A szülôk legtöbbször nem tudják, mit kezdjenek az ilyen kínos eseményekkel, legtöbbször eltúlozzák és rémülten azt gondolják, hogy szex-mániást nevelnek a saját otthonukban. Még a szexuálisan felvilágosult szülôk is nehezen kezelik a helyzetet, bizonytalanok, hogy hol húzzák meg, ill. egyáltalán húzzanak-e határt.

Az egészséges szexuális fejlôdéshez a környezeti ártalmak elkerülésére is szükség van. Ehhez hozzátartozik az is, hogy az elôbb említett határt a szülô hol és hogyan húzza meg. Két csoportba oszthatjuk a veszélyeket: a tiltás, és a szexualitás túl korai felébresztése.

Az ijesztgetés, büntetés igen gyakori módszer mind a szülôk, mind a nevelôk körében. Ezzel azonban csak az érhetô el, hogy a gyerek megtanulja az intenzív reakciókból, hogy most valami különlegesen rossz, bűnös dolgot csinált, amit legközelebb jobb, ha eltitkol. A tiltás sokszor még inkább odaköti a figyelmét a kellemes játékokra, csak már kellemetlen érzés (bűntudat) kapcsolódik hozzá. Tiltani, büntetni nemcsak szavakkal lehet. A felnôttek a gyermek próbálkozó szexuális megnyilvánulásaira (önkielégítés, másik gyerek nemi szerve iránti érdeklôdés) válaszoló rémült reakciója, felháborodása, kétségbeesése minden szó nélkül is olyan hatást vált ki a gyermek lelkében, amely felér egy büntetéssel. Ilyen szülôi reakciók emléknyomai a szexualitás tiltott, tabu voltát erôsíthetik a késôbbi években (felnôttkorban).

A másik nagyon káros hatás, ha a szülôi szeretet szexuális színezetet kap, ami ritkán tudatos. A gyerekben gyakran kelt zavart a mintegy játékként történô szoros testi kapcsolat, esetleg a nemi szervek is ingerlôdnek ilyenkor. Sokszor csak évek múltán merül fel, mint zavaró emlék, mint kellemetlen fantáziák magja. A szexuális ingerlés elkerülése miatt fontos, hogy a szülôk nemi élete ne a felnövô gyerek elôtt történjék, mivel megterhelô számára ez a korai élmény, ami külön elemzést érdemelne. A túlzott szabadosság, meztelenség nem felvilágosítás, hanem "csábítás". A televízió, újságok, plakátok szexuális felhívó jellege sem kívánatos a fejlôdô gyermek számára.

Kisiskolás korban a szexuális fejlôdés úgy tűnik, mintha leállna (latencia szakasz). Természetesen ez nem pontosan így van, de az tény, hogy a hangsúly áttevôdik az intellektuális fejlôdésre, és a versengés lesz fontos.

A pszichoszexuális fejlôdés szempontjából döntô hatású változások majd a következô életszakaszban, a prepubertás-és pubertáskorban következnek be, amikor is a nemi hormonok "feszültség alá helyezik" az eddig már kialakult személyiség-struktúrákat.

Forrás:
szexhelp.hu