mivel szoptatáskor nemcsak testi táplálékot kap, hanem "lelki táplálékot" is. A test melege, szaga, a tapintás ismerôssége biztonságot ad. A stabil, szeretetteljes kapcsolat az anyával szükséges alapja annak, hogy kialakuljon a szeretni tudás képessége. A korai anya-gyerek kapcsolat "prototípusa" a késôbbi kapcsolatoknak. Az etetéssel, plusz az etetéshez kapcsolódó tisztába tevéssel (a pelenkázással, fürdetéssel) azonban nemcsak test-lelki táplálékot adunk a csecsemônek, hanem "szexuális örömöket" is. Természetesen ezek a kellemes érzések nem azt jelentik, hogy ez a felnôtt értelemben vett szexualitás, habár nem ritkán látható jelek is tanúskodhatnak errôl, így a fiú csecsemôk merevedése pelenkázáskor.

A baba a mozgásfejlôdéssel párhuzamosan egyre inkább fedezi fel a világot, különösen a száján keresztül. Ezért téves a mamák tipikus mondata: "Butuska, ez nem a szádba való.." . Freud ezt az egy-másfél évet orális szakasznak nevezi. A gyerek rájön, hogy a szája különös örömforrás, mindent begyömöszöl, amit csak talál (cumit, takarót, játékszert,...). Ez a szájjal kapcsolatos öröm (rágcsálás, szopás, harapdálás) akkor is kellemes érzést kelt, ha a tárgy egyébként ehetetlen. Dupla gyönyört jelent az ujjszopás, mivel ilyenkor nemcsak a szopás okoz örömöt, hanem az is, hogy az ujja is a sajátja, ami szintén stimulálódik. Mindezek az autoerotikus történések a szexualitás csírái, hiszen a kéz, a száj fontos szerepet tölt be a késôbbi szexuális életben is. Ezért nem szabad ezeket a tevékenységeket letörni, csupán szabályozni (pl. ügyelni a higiéniára, balesetveszélyre, stb.). A szopás szükséglet nem tűnik el, ha nem elégülhet ki. Többé-kevésbé rejtett formában elô-elôjöhet. Ilyen a gyerek körömrágása, a ceruzavég harapdálása. A felnôtt a cigararettáját "rágcsálja", vagy szimbolikusan "harapós" megjegyzéseket tesz.

A szexualitás és a kiválasztás szervei olyan közel vannak egymáshoz, hogy a szobatisztaságra nevelés során kialakult attitűd is befolyásolja a szexuális fejlôdést. Ez a kb. 3 éves korig tartó szakasz a freudi anális szakasz. A kicsit egyre inkább érdekelni kezdik a széklet, a vizelet kiürítésével kapcsolatos dolgok. Ezek visszatartása, majd kiengedése örömet okoz. Számára semmi sem gusztustalan. Durva, elsietve kialakított szabályok a gyerekben azt az érzetet kelthetik, hogy a teste és annak minden funkciója valami ijesztô dolog. A türelmetlen, korai szoktatás kudarchoz vezet, a gyerek szervezete a második életév környéke elôtt még nem kész a kontrollra. Kialakulhat az un. "anális karakter". Az ilyen ember túl pedáns, rend-és tisztaságmániás. Pedig az anális periódusban a gyerek különösen szereti magát összepiszkolni, koszolni. Sok szülôt ez nagyon idegesít. Nem okos dolog ezeket a vágyakat megtiltani, persze a széklet helyett más tárgyakkal is lehet pótolni a "tiltott gyönyöröket". A sarazás, vizezés, agyagozás, gyurmázás, festés ezért okoz szinte minden gyereknek nagy élvezetet, hisz minden piszkos, ragacsos anyag a "valódit" reprezentálja a tudattalanban.

A szoktatás elmulasztása is helytelen. A gyerek ilyenkor magára marad ebben a kérdésben, és nem tanulja meg a kontrollt, így hiányozni fog neki a teljesítmény okozta megelégedés, a "képes vagyok megcsinálni" érzés. Mihelyt a gyerek szervezete felkészült rá (ez kb. két év), elkezdhetjük a szoktatást. Különös figyelemmel kell végezni az anális környéken történô műveleteket (végbélkúp, végbélben történô lázmérés, fenéktörlés, stb.). Ezeknek a durva, de néha még a szokásos elvégzése is annyira megrettentheti a gyereket, hogy még felnôtt korában is megmaradhat benne a behatolástól való félelem.

A gyakori elfenekelésnek is negatív hatása lehet a szexuális fejlôdésre. A testrészek közelsége miatt az elfenekelés szexuálisan felizgathatja a gyereket. Ezért a rosszalkodásokkal egyre gyakrabban fogja tudattalanul kiprovokálni a verést. Amennyiben a szenvedés és az öröm összekapcsolódik nála, késôbb is keresni fogja a szenvedés lehetôségét, ha szeretetre, ill. élvezetre vágyik. Vannak olyan házaspárok, akiknek kimondottan szükségük van egy kiadós veszekedésre/verekedésre ahhoz, hogy jó éjszakájuk legyen.

Ahogy a gyerek testileg és lelkileg fejlôdik, kíváncsisága egyre inkább a nemi szervek felé irányul. Ez a szakasz a fallikus szakasz (fallosz=merev hímvesszô). Ebben az idôszakban a legkellemesebb testi érzéseket a genitális területeken szerzi. Ugyanakkor már befejezôdött a tisztaságra való szoktatás, és kezdôdik a szemérem érzésének és szokásainak a kifejlesztése. Ez ugyancsak a nemi szervek felé irányítja a figyelmet. Sok kisgyerek szinte maszturbáció-szerűen ingerli nemi szervét. Bár beszámolókból kiderül, hogy az óvodáskori önkielégítés is végzôdhet orgazmus jellegű élménnyel, de még tudatosan nem ez a célja. Abban is különbözik a tínédzser-kori maszturbációtól, hogy nem kíséri fantázia-tevékenység, gyakran esti altatáshoz kapcsolódik. Szülôknek, óvónôknek, tanítóknak általában nagy gondot okoz az önkielégítést végzô gyerek. Érzik, hogy valamit tenni kéne, és egyéni attitűdjüknek megfelelôen viszonyulnak ehhez a kérdéshez. Ha már leplezetlenül végzi a gyerek, természetesen a környezete számára is nyilvánvaló lesz. Ekkor már tünetnek kell tekintenünk. A gyerek ilyenkor szinte minden szabadidejét ezzel tölti, alig játszik kortársaival. Minden esetben az örömszerzés a maszturbáció célja, ami ezekben az esetekben pótcselekvésnek minôsül. Az érzelmileg hiányt szenvedô gyerek elfordul a tiltó környezettôl, és önmagát jutalmazza meg autoerotikus játékkal, stimulációval. Amennyiben a maszturbáció szokássá válik, fixálódhat. Ekkor figyelme önmagára, saját örömszerzésére állítódik be, kialakulhat az egocentrikus karakter.

Nagyon fontos tudni, hogy a gyerekkori önkielégítés nem kóros dolog, hanem a normális szexuális fejlôdés velejárója!

( folytatás hamarosan )