zubjektív az, ami "itt van, a fejünkben", objektív pedig az, ami "ott van, a külvilágban". A parapszichológia által vizsgált jelenségek valamiképpen arra utalnak, hogy az élesen kettéváló szubjektív és objektív dolgok valójában egy folytonos tartomány két végét testesíthetik meg, s egyes jelenségek némelykor valahová a tisztán szubjektív és a tisztán objektív véglet közé esnek. Ezeket a jelenségeket "anomális" jelenségeknek nevezzük, mert a mai tudományos modellekkel nehéz megmagyarázni ôket.

Ezek az anomáliák három általános kategóriába sorolhatók (a szakkifejezések meghatározását lásd késôbb): ESP, PK, valamint a testi halál utáni túlélésre utaló jelenségek, többek között a halálközeli élmények, a szellemek jelenései és a reinkarnáció. A parapszichológusok többsége ma úgy véli, hogy a további kutatások ezekre a jelenségekre tudományos magyarázattal fognak szolgálni, noha nem egyértelmu, hogy ez lehetséges-e mai tudományos ismereteink jelentôs (egyesek szerint forradalmi) kiterjesztése nélkül. Más kutatók szerint az emlékezet és az érzékelés ma létezô tudományos modelljei elégségesek némelyik vagy az összes parapszichológiai jelenség megmagyarázásához.

 

Mi nem a parapszichológia?

A sajtó által gyakorta sugallt nézettel ellentétben a parapszichológia nem azonos "mindenféle paranormális vagy bizarr dolog" vizsgálatával. A parapszichológia nem foglalkozik továbbá az asztrológiával, az ufókkal, a Yeti keresésével, az újpogánysággal, a vámpírokkal, az alkímiával és a varázslással sem. Számos tudós nagy gyanakvással tekint a parapszichológiára, mert a szót sokan különféle titokzatos jelenségek, határterületek és áltudományok garmadájával társították az elmúlt évtizedekben. A parapszichológiát gyakran összefüggésbe hozzák -- szintén helytelenül -- egy sor különféle, "mágikus" képességekkel rendelkezô szórakoztató muvésszel, buvészekkel és úgynevezett "paranormális" nyomozókkal is. Ráadásul egyes önjelölt "parafenomének" is parapszichológusnak nevezik magukat - mi azonban nem ezzel foglalkozunk.