a játékos bolondozásokon részt venni. Ej, ha mégis merészelt bárki is távol maradni, a többiek bizony sebbel-lobbal elmentek érette és úgy, ahogy otthon lelték, lepedőt dobtak reá, jól összekötözték, szánkóra ültették és mindenféle hangos zene-szerszámmal zajt csapva hurcolászták el a fonóba, hiába volt minden ellenkezés. Volt ott csengőszó, dobpergés, rézmozsár-csörömpölés, fehérnépek rikoltozása. Senki nem hiányozhatott az esti vigadalmakról, hiszen elsődleges volt a falu népségének az együvé tartozása.

A leányfonók (ahová az eladó sorban lévő leányzók gyűltek össze nagyrészt), tán a leghangosabb volt, ugyanis oda a legények is eljártak, és igencsak tréfás játékokkal, incselkedésekkel színesítették a hajnalig tartó mulatságokat. Ha a leány leejtette az orsóját, valamelyik legény izibe felkapta és csakis csókért cserébe adta vissza. Nohát aztán, volt itt mindenféle csalafintaság a csók gyűjtése és csók osztogatása érdekében. A farsang utolsó estéjén a mulatozás tetőfokára hágott, olyan volt, akár egy lakodalom. Az asszonynépség sütött, főzött, az ízletes töltött káposzta sem maradhatott el.

A férfinépség pediglen zenélt és mulattatta a fehérnépeket. Itókák is akadtak bőséggel, zenészek húzták a talp-alá-valót és hajnalig ropták a táncot. Másnap pedig az egész falu népét megmozgató nagy mulatsággal, farsangtemetéssel búcsúztatták az elmúlt bolondos heteket.