Legokosabb hát: egyszerre élnie önmaga, és mások örömére is. Csak hát hogyan?

 

Igaz a történet, a varázs szemüvegről

Rózsaszínű ez a mi varázs szemüveg. Aki fölteszi, az máris kedvét leli bármiféle kiügyeskedésében, meg az új társában is. Ha meg van hibája: hát, majd megváltoztatja őt. Aztán - igen hamar - akkora "pofont kap", hogy félrebillen a rózsaszín szemüveg. Segítségért kiált a lelke, mert becsapták, meg kicsapták. Csendes pillanataiban mindig átgondolja napja eseményeit. Ha bánat éri, megállapítja: te vagy a hibás, meg te, meg te.

 

Végezze ezután önmagáról a napi vizsgálódást

Kutakodjon hát másként, a csendes pillanataiban. Mert a kutakodás az szükséges. Naponta. vKülső szemlélőként, mintha mást vizsgálna. Szeretettel, megbocsátóan. De elnézés, önsajnálat, meg szemrehányás nélkül. Csak a TANULSÁGOK LEVONÁSÁVAL. Hogy elraktározza, a "hogyan tovább ezután" alkalmaira. Mert mindig ön hibázik.

 

Teljesen elfogadni, vagy teljesen elengedni. Nincsen harmadik út

ELFOGADOM-E TELJESEN a körülményt, vagy ép az édes páromat, úgy ahogyan van. Az enyémtől - néha nagyon - különböző viselkedésével, vágyaival? Megváltoztatására nem számíthatok. Megváltoztatni, jobbítani mindenki csak önmagát tudja. Mégpedig a saját hajlamai, és a saját időszerűsége szerint. Lehet, hogy a következő életében. Működik a közmondás: kutyából nem lesz szalonna. A kutya az szeretni való házőrzője. De szalonna valóban soha nem lesz belőle. Ha szalonnára vágyik, disznót kell, hogy vásároljon.

ELENGEDÉS, éspedig teljesen. Ez a következő lépés: ha úgy látja, hogy nagyon melléfogott, és nincs esély a javításra, mert túl sok volt a vihar. Elengednie kell tudni, felelősségteljesen. Kit is? Akárkit. Körülményt, munkahelyet, betegét, társát, mindenkit. Akként, hogy az mondja: köszönöm, hogy ismerhettelek, hogy szerettél, és hogy szerethettelek. Most pedig FELELŐSSÉGEM teljes tudatában - bármi féle önsajnálat, vagy szemrehányás nélkül engedlek el. Mert mindketten, csak is így tudunk újjá épülni. Óriási felismerés ez: Csakis tiszta lappal tudja újjá építeni önmagát. És megfordítva: teljesen újjá építheti önmagát, a tiszta lappal.

 

A békés harcos útja

Csendes pillanataiban - békés harcosként - gondolja át a napja eseményeit. Mi az, ami szépszerével sikerült, mi az, amit kiügyeskedett, és mi az, amivel betört a feje? Tartós, megérdemelt sikere persze az, amit szépszerével ért el. Amit kiügyeskedett, arra nem most, vagy soha nem lesz illetékes: azt a sors záros határidőn belül visszaveszi. És végül, amivel betörte a fejét, ott nem a fal volt a hibás.

A békés harcosnak, ami nem megy szép szerével, azt nem is ügyeskedi, nem is erőlteti. Magához öleli a mindenkori épen FŐ CÉLJÁT, és belesimul az áradásba. Ez azt jelenti, hogy közreműködik a jelen körülményeinek a sikerében. Annál hamarabb jön el az ő ideje. Mert árral szemben úszni, tuti biztos hajótörés. Árral együtt úszni viszont, tuti biztos partot érés. Letisztul a víz, és a békés harcos, száraz lábbal, besétál a siker kapuján. Hogy is mondják: a türelem az, ami rózsát terem.

 

Ha sokat akar a szarka, nem bírja, avagy a FŐ CÉL mindig egyetlen

A Békés Harcos ugye az egyetlen FŐ CÉLJÁT öleli magához. Mindig fontos kiválogatnia az éppen aktuális 5-6 céljából azt az egyetlent, ami annyira fontos, mint fuldoklónak a levegőhöz jutás. Mert ha sokat akar a szarka, akkor valóban nem bírja. Szétforgácsolja magát, mindenben értéketlen, sekélyes marad.

A FŐ CÉLRÓL döntenie kell. Megvalósítja, vagy sem? Igen, vagy nem. A megpróbálom, megkísérlem, az nem döntés. Ha dönt, annak a sikerét várja el önmagától. Tervet készít rá: hosszú, közép, rövid távú tervet. A rövidtávú tervek teljesülésekor pedig megdicséri önmagát. Minden alkalommal. Hogy tudatában legyen az értékének. Értékes ember. Már megint teljesített. Eredményes volt tegnap, ma is, természetes, hogy holnap is teljesít, és végkifejletig teljesít. Így növeli fel a saját ÖNBECSÜLÉSÉT. Napról napra változtatja SIKEREMBERRÉ önmagát, éppen az önmagáról alkotott ÉNKÉPÉNEK a változásával. Ha érzi, hogy képes a sikerre, akkor éppen ezzel gondolati kisugározásával vonzza be a sikert. Beteljesül a sikere, mert megelőlegezi neki a HITÉT. Persze, megtervezi a sikerrel még arányos áldozat felvállalásának a mértékét is. Hogy ne érje váratlanul, ha áldozatot kell hoznia. Mert néha nagy az áldozat: egy visszahúzó erejű lakhelyet, munkahelyet, barátot, párt változtatni, egy önt kihasználó rokontól eltávolodni, vagy éppen magasabb iskolai végzettséget szerezni. A megnyugtató az, hogy az így felépített tervszerűség mellett, akár el is marad - az oly nagy áldozat. Ezután a legnehezebb van hátra: végkifejletig, félbehagyás nélkül megdolgozni a sikerért. Bizony sok gyerek hallotta azt gyerek korában otthon, hogy: mindent félbe hagysz fiam, nem lesz belőled semmi fiam. Beleevődik a gyerekbe, hogy ő értéktelen, ő mindent félbe hagy. Most mégis fel kell építenie önmagát. Kitartással. SIKEREMBER ÉNKÉPÉNEK a kialakításával.

 

A FŐ CÉLNAK azonban sorrendje van

A három elsőt nem előzheti meg a negyedik, mert akkor fölborul. Első FŐ CÉLJA mindenkinek az legyen, hogy a folyamatos tanulmányok megszűnését követően "azonnal" szerezzen kenyérkereső állást magának. Ha úgy érzi, különbre hivatott, akkor is elégedjen meg, az épp most adódó alkalommal. Ez azért fontos, hogy önálló keresetével, nem kiszolgáltatott. Ettől még tervezhet a jobb lehetőségre. A második FŐ CÉLJA mindenkinek az legyen, hogy tartós, biztonságos, kedvére való fedél legyen a feje fölött. A harmadik FŐ CÉL pedig, az önt megérdemlő, méltó társ. Csak ezek után jöhet a negyedik, az ötödik FŐ CÉL. Ebből a háromból, ha legalább kettő nincs meg, akkor fölborul. Akkor jön az "öngyilkos" pótcselekvések sorozata. Amikor az oldódást keresi, de helyette a bódulatot találja.

A sikerember ÉNKÉPÉT viszont önfeledten nevetve, könnyítő praktikákkal alakítjuk ki, együtt. A következő részben.