vagy napjainkban meghitt pillanatokra, alkalmakra. A gyertya elődje az olajlámpa volt. Az ókori Róma területén, de Egyiptomi ásatásokon is előbukkant méhviaszból, faggyúból készített gyertya maradványa. Láthatjuk, hogy az idők kezdete óta a gyertyának és annak elődeinek komoly szerepe volt. Időmérésre is használták a IX. században. Előfordult, hogy a drága viaszgyertyákat a gazdag családokban, templomokban, kolostorokban használhatták.

A szegényebbeknek otthon készített kellemetlen szagú, maradék zsírokból, házilag gyártott gyertyákkal kellett beérniük. A kor előrehaladtával jókora fejlődésnek indult a gyertyakészítés. Elérkezett az ideje, hogy a gyertya mindenki számára elérhetővé váljék. A paraffin gyertyák olcsóbbak, jól világítanak. Napjainkban igen kedveltek a különböző színű, formájú, illatú gyertyák. Világszerte azt tartják, hogy a fényt hordozza, az életet. Jelképezi Jézust, az újjászületést, a fényt. Némely népcsoportnál az emberi áldozat kiváltása gyertyával történt. A gyertya lett az feláldozandó test. Viaszrésze (a teste) jelképezi a testet, a kanóc a lelket, a lángja pedig a szellemet. Egyben a Szentháromság jelképe is.

Nekünk, magyaroknak Gyertyaszentelő ünnepünk is van, február 2. ez a nap. Ezen ünnep a tisztulást jelképezi, a hosszú, sötét tél után ismét megjelenik a fény. A gyertya valamennyi ünnepünkön helyet kapott. Spirituális megvilágosodás a fénye, amivel elűzzük a sötétséget, erősítjük és bizonyítjuk vele a hitet. Távol tarthatjuk vele a sötét, gonosz erőket.

- folytatás hamarosan