gyakoriságát életünk kezdeti szakaszában. A felmérésben résztvevő csecsemők életkora 4-24 hónap volt. A szülők feljegyezték az étkezések időpontjait, valamint, hogy mit és mennyit fogyasztott a baba (a vízivás, és a kiegészítők [pl. gyógyszer] bevitele nem számított étkezésnek). A 11 hónaposnál fiatalabb csecsemők esetében megfigyelték, hogy amennyiben nőtt az étkezés alkalmával elfogyasztott étel mennyisége, úgy az átlagoshoz képest csökkent a táplálkozások gyakorisága. Az ételek energiatartalmát vizsgálva szintén hasonlókat tapasztaltak: a nagyobb energiatartalmú ételekből az átlagnál kevesebbet fogyasztott a baba. Az 1-2 éves tipegők szokásai azonban már kezdtek másként alakulni, ugyanis ha a kisgyermek többet, vagy energiadúsabb ételt fogyasztott, ez nem feltétlenül eredményezte az étkezések számának vagy mennyiségének csökkenését.

Mivel úgy tűnik, hogy már ebben az életkorban csökkenni kezd a szervezet önregulációs képessége, nagyon fontos a szülői odafigyelés, hogy mit, mennyit és hányszor eszik a gyermek. Ha nem tudatosan irányítjuk magunk és gyermekünk táplálkozási szokásait, ha nem hagyjuk a gyermeket jóllakottan felállni az asztaltól, hanem ehelyett azt kérjük, hogy semmit ne hagyjon a tányérján, mindez ahhoz vezethet, hogy a természetes étkezési szabályozóképességünk az életkor előrehaladtával lecsökken. Amennyiben rendszeresen túlesszük magunkat, az idővel nem kívánt testtömeg-gyarapodással járhat.

Forrás
Tudományos életmódtanácsok Hírlevél