fényezőanyagok, emulgeálószerek nélkül. A cél az élet fenntartása volt, nem pedig mint most, napjainkban, ízlelőbimbóink legmesszemenőbb elkényeztetése. Tény, hogy a mai ember étkezési szokása sok mindenben eltér az ősemberétől. Ez természetes is, hiszen ahogy fejlődtek a tudományok, életszínvonal stb. sok minden megváltozott, ezzel együtt a táplálkozás is. Azonban nem ártana néha visszatekinteni a múltba, hátha az agyoncivilizált, okos ember egy picit tanulni tudna primitív elődeitől.

Sok problémát lehetne orvosolni azzal, ha az ember a tudatában picit átrendezné a dolgokat. Kicsit immunisabbnak kellene lennünk a minket érő élelmiszeripar reklámdömpingje ellen. Nem azt kéne követni, ami divatos, ami most a módi, hanem azt, ami igazán minket, és egészségünket szolgál. Elméletben, és gyakorlatban is át kellene állni az egészséges, mértékletes táplálkozásra. Az lenne ideális, ha az ember nemcsak az ízeknek élne, hanem testének, szervezetének is kedvezne, áttérne egy igazi reformétkezésre. Elcsépeltnek hangzik az alábbi mondat vagy nem, de igazságtartalmát el kell ismerni: valóban az egészségünk a legfőbb kincsünk, akkor kell odafigyelni, mikor még az igazi "baj" nem érkezik meg. Megelőzéssel rengeteg betegséget kivédhetnénk, úgymint elhízás, magas vérnyomás, cukorbetegség, szív- és érrendszeri betegségek, rák, gyomorbajok, pajzsmirigyműködési rendellenességek, stb.

Elméletben, tudatalattijában talán mindenki tudja a fent leírtakat, azonban az embereknek csak nagyon kis hányada lép ez irányba, és valósítja meg a tényleges egészséges táplálkozást. Miért van ez így?

Sok ember azt hiszi, hogy az egészséges életmódra való áttérés többletköltséget jelent. Hogy drágább a tönkölyliszt és a rozsliszt a fehérlisztnél, drágább a méz a cukornál, a szívbarát élelmiszerek a többinél, a biozöldségek és biogyümölcsök a tömegtermesztésből származóknál stb. Ez lehet, hogy valóban így van, de el kell gondolkodni azon, hogy aki az egészséges életmód szerint él, annak bevásárlószatyrába viszont nem kerülnek felesleges dolgok: édességhegyek, gyorséttermi- és konzervételek, húst csak messziről látott felvágottak, aszpartamos, agyonaromázott szénsavas üdítők, chipsek, és még sorolhatnám. Amit ezeken a meg nem vásárolt dolgokon megspórol egy reformer, azt rákölti az egészségére. Látni lehet, hogy többletköltséget így nem jelent, viszont egészségéért is tett valamit. Sőt, ha más szemszögből is megvizsgáljuk a dolgot, hogy egészsége által megspórolja a gyógyszerekre, orvosi kezelésekre kiadott pénzt, még jól is jár vele anyagilag.

A másik dolog, hogy nem tudunk ellenállni a reklámoknak. Tisztában vagyunk vele, hogy reklámfogásról van szó, manipulálják az agyunkat, mégis hiszünk nekik. Ki kéne végre nyitni a szemünket, és tudatosan, kritikával szemlélni ezen dolgokat. A harmadik dolog a megszokás. Hozzá vagyunk szokva a szaftos pörkölthöz, zsírban tocsogó hasábkrumplihoz, gyorséttermi menükhöz, édességek habzsolásához, és el sem tudjuk képzelni, hogy a vasárnapi pacalpörkölt vagy velős hús helyett egészségesebb és finomabb fogást is lehetne tálalni. Csak meg kéne próbálni egyszer-kétszer, hogy valódi reformételből is ugyanolyan ízletes menük készíthetők, mint a régi, hagyományos, nehéz, megszokott módszerrel készült élelmiszerekből.

Nem a paleodiéta mellett szeretném letenni a voksomat, de érdemes elgondolkodni azon, hogy mennyi egészségtelen anyagot viszünk be a szervezetünkbe nap mint nap. Csak az kell, hogy hajlandóságot mutassunk lépni egy egészségesebb, jobb élet felé. Tudatosan kell dönteni, és látni, hogy mi a jobb nekünk. Szükségünk van-e valóban a mai egészségtelen, adalékanyagoktól hemzsegő ételekre, és ezáltal kitesszük-e szervezetünket a mai civilizációs betegségeknek, vagy megpróbálunk változtatni, amíg még nem késő.

A döntés a mi kezünkben van!