A tünetek általában a 20-as években jelentkeznek először. Magyarországon kb. 200-300 ezer ember küzd jelenleg ezzel a problémával, gyakori a családon belüli halmozott előfordulás. A pánikbetegség inkább a nők között gyakori (kétszer annyi nő beteg van, mint férfi).

A pánikroham számos testi szenzációval járhat. Szubjektíve a beteg intenzív szorongást élhet meg, amely rövid idő alatt akár a halálfélelemig is fokozódhat. A testi tünetek közé tartoznak a fulladás, ájulásérzés, légszomj, szédülés, szívdobogás, túlságosan szapora szívműködés, izzadás, remegés, zsibbadás, kipirulás, hidegrázás, mellkasi fájdalom. A betegek megélhetnek bénító szorongást, a megőrüléstől, az önkontroll vesztéstől való erős félelmet. Ha a fenti tünetek közül legalább négy jelen van egy összefüggő négyhetes perdiódusban legalább négyszer, vagy ha a pánikrohamot a következő rohamtól való félelem kísér kb. egy hónapon keresztül, akkor beszélhetünk pánikbetegségről.

A betegségben szenvedőket nagyon megvisei az állandósuló szorongás. Ez odáig is fajulhat, hogy a páciens élettere beszűkül, akár annyira is, hogy nem tudja elhagyni a lakását, vagy ha ki is tud menni (pl. az utcára), állandó támogató, biztonságot nyújtó dologra (pl. egy ismerős személy jelenlétére) van szüksége. A pánikbetegségben szenvedő páciensek igen találékonyak abban, hogyan kerüljék ki a félelmet kiváltó helyzeteket, vagy hogyan csökkentsék szenvedésüket. A pánikbetegek között jóval nagyobb az alkohol vagy drogabúzus, szuicídium, depresszió a normál populációhoz képest. Nem is csoda, hiszen a páciensek megpróbálnak a maguk módján együtt élni az extrém szorongással, ami a pánikbetegséget kíséri. A pánikbetegek nagyon sokszor több éves szenvedés után kerülnek megfelelő szakemberhez, mivel a házi orvosok sok esetben tévesen diagnosztizálják a betegséget.