cukorbetegség kapcsán) egyre gyakrabban kerül látókörünkbe, érdemes kicsit közelebbről is megismerkedni vele. Édesítőszereknek azokat a természetes eredetű és mesterségesen előállított ízesítőanyagokat nevezzük, melyekkel az ételeket, élelmiszereket édesítjük. Jelen hírlevelünkben elsősorban a mesterséges édesítőszerekkel foglalkozunk. A szervezet számára energiát szolgáltató mesterséges édesítőszerek közé tartoznak a cukor- vagy polialkoholok , mint a laktit, mannit, xilit, szorbit .

Jellemzőjük, hogy bélbaktériumok által bontható anyagok, a vékonybélből azonban csak részben szívódnak fel, hasznosulásuk így csupán részleges. Hátrányuk, hogy nagyobb mennyiségben (napi 20- 30 g felett) fogyasztva, illetve arra érzékeny egyéneknél a bélműködést fokozzák, puffadást, hasmenést és hasi panaszokat okoznak (a fruktóz azaz gyümölcscukor szintén hasonló hatású.) A cukoralkoholok édesítőképessége a szacharózhoz (más néven: répacukor, a mindennapi életben kristálycukor) hasonlítva 0,4-1. Előállításuk költsége igen magas, éppen ezért viszonylag kevés élelmiszer (pl. néhány típusú rágógumi) alkotóelemeként szerepelnek. Energiatartalmuk 2,3 kcal/g.

Rendkívül sokszínű a mesterséges édesítőszerek másik, energiát nem szolgáltató az ún. intenzív édesítőszerek csoportja. Ebbe a kategóriába sorolható a szacharin , melynek édesítő hatása valóban erőteljes, a kristálycukorénál 550-szer kifejezettebb. A hétköznapi fogyasztásban a szacharin nátriumsóját használják. Ennek édesítő hatása a kristálycukor 350 szerese. Meglehetősen hőstabil vegyületről van szó, kevésbé előnyös tulajdonsága, hogy forralás hatására fémes ízű, kesernyés melléktermékek keletkeznek belőle. Korábban felmerült a feltételezés, hogy a szacharin rákkeltő hatású, azonban célzottan folytatott vizsgálatok nem igazolták ezt az elképzelést.

Szintén ennek a hatástani csoportnak a tagja a ciklamát , mely a kristálycukornál 30-szor édesebb anyag. Hőálló, így az ételkészítés során, vagy akár befőzéshez is felhasználható. Itt említendő továbbá a kristálycukornál 130-szor édesebb aceszulfám K . Szintén főzésálló anyag, így felhasználási köre megegyezik a ciklamátéval, enyhén kesernyés mellékíze miatt azonban elsősorban más édesítő anyagokkal kombinálva kerül forgalomba. Végül ide sorolható a csoport legfiatalabb, a 60-as évek közepe óta ismert és használt tagja az aszpartám . Igen elterjedt édesítőszer, mely tulajdonképpen két aminosav (fehérje alkotóelem) összekapcsolásával keletkezett. Az aszpartám a kristálycukornál 180-szor édesebb. Nem főzésálló, édesítő ereje hő hatására csökken. Grammonként 4 kcal energiát szolgáltat.

A szacharinhoz hasonlóan az aszpartámmal kapcsolatban is felmerült a biztonságos használhatóság kérdése. Azonban, (ahogyan már egy korábbi - II. évfolyam, 6. szám- hírlevelünkben mi is beszámoltunk róla) vizsgálati eredmények igazolták (többek között az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság - EFSA, Amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatal - FDA), hogy a hétköznapokban elfogyasztott édesítőszer mennyiség, hétköznapi fogyasztás mellett, bőven alatta marad az egészségügyi határértéknek, vagyis kiegyensúlyozott, változatos táplálkozás mellett nem kell félnünk a túlfogyasztástól.

Forrás:
Tudományos életmódtanácsok Hírlevél