Tudja mindenki, észrevette mindenki, és aki teheti, igyekszik valamit tenni. Ismerős-e valakinek a következő felsorolás: későn tanult meg beszélni, egyedül enni vagy öltözni. Éjszaka sokáig bepisilt, sokszor elesik, ügyetlenke a mozgása, a labdafogása, nehezen ül meg nyugton még rövid ideig is. Tengeribeteg lesz mozgó járművön, elkalandozik a figyelme, viselkedése agresszív vagy éppen visszahúzódó, túlérzékeny, gátlásos. Gyakran vannak allergiás tünetei. Sűrűn megfázik. Nehezen megy az írás, olvasás, a számtan, nehézségei vannak a tábláról másolással, nehezen tanult meg biciklizni vagy fára mászni, túlzottan reagál hirtelen zajra.

A szülők kétségbeesetten és sokszor tehetetlenül állnak szemben saját gyermekükkel, érzik, hogy valami nincs rendben. Sok pedagógus széttárja karját, legjobb esetben elküldi a Nevelési Tanácsadóba és ott, amennyiben megfelelő szakember kezébe kerül a gyermek, van esélye kilépni ebből a számára is kellemetlen állapotból. Ugyanis ettől, a gyermek szenved a legjobban, azt elhihetik. Az idő telik, a gyermek bekerül iskolába és a szülő, itt döbben rá, hogy tényleg tenni kell valamit. Amikor már a teljesítmény az úr, amikor már nincs idő fejleszteni, mert a tanulásra kell koncentrálni, különben lemarad a gyerek, mi a megoldás? Igen, ilyenkor jön a futkosás, szakemberkeresés, és sokan csak a legnagyobb bajban fordulnak az alternatív módszerekhez.

Természetgyógyászként már egész másképp látom a gondokat és a lehetőségeket. Ha egy gyermeknél nem fejlődik ki az egyensúly, valamint a mozgáskészség automatikus szabályozása, akkor ez hátráltatni fogja őt a tanulás, és az élet számos területén még akkor is, ha értelmi képességei átlagosak vagy átlagon felüliek. Sajnos a szülők állandó sürgetése, hogy a gyermek minél hamarabb álljon fel és járjon, inkább zavaró, mint segítő szerepet játszik. A gyermekeknek a mozgásfejlődés során rengeteg tér kell, ahol gyakorol és gyakorol - önfeledten, játszva, szórakozva.

Az a felfogás hogy a tanuláshoz megfelelő érettség kell, nem új keletű. Amikor szembesülünk azzal a ténnyel, hogy a gyermek nem felel meg ennek a követelménynek, nemcsak fizikai, de lelki síkon is sérelem éri őt: nem lesz sikerélménye, megutálja a tanulást, nem szeret majd olvasni. és sorolhatnám. A "megnemfelelés" következményeként egy sor újabb probléma merül majd fel: visszahúzódás vagy agresszív viselkedés, önértékelési zavarok, elhízás, anorexia, dadogás. és megint csak sorolhatnám tovább - ezek már másodlagos tünetek lesznek.

Peter Blythe neurológus és gyermekpszichológus által kidolgozott vizsgálati módszer és mozgásterápia segít a gondok megoldásában (Insitute for Neuro-Physiological Psychology). Ez a terápia, jóval mélyebbre hatol, mint az eddig ismert mozgásterápiák, ezáltal jóval hatékonyabb is. A vizsgálat alkalmával először megbeszéljük anyával a terhesség, a szülés körülményeit, majd a gyermek mozgás- és beszédfejlődését. Ezután speciális mozgásteszttel megfigyelem milyen reflexek nem kerültek a megfelelő módon gátlás alá, aztán egy szintén speciális mozgássorozat alapján megtanítom a megfelelő gyakorlatokat. A gyakorláshoz napi 10 perc elegendő, a gyerekek szívesen végzik.

Felnőtteknél is eredményesen végezhető terápia, mely igen sok területen megváltoztatja az addig nehezen működő életet.